Follow my stories

A hálószobám keleti falán, pont az ágy mögött, néha kinyílik egy ajtó, ami nem létezik. Nem minden éjjel — talán havonta egyszer, mindig véletlenszerűen, mindig csak néhány percre, és sosem tudom előre megjósolni, mikor fog megtörténni. Három éve lakom ebben…

A postaládámban találtam egy borítékot egy szerda délután, hazafelé menet, aminek a bélyegzőjén másnapi dátum szerepelt — csütörtök, holott az akkori nap még csak szerda volt, és erre a postai bélyegzők szoktak legfeljebb elírni egy napot visszafelé, nem előre. Azt…

A lakásom asszisztense — mindenki csak Névtelennek hívja a sajátját, mert senki sem vacakol azzal, hogy nevet adjon egy hangnak a falból, és valahogy mindenki ugyanarra a kézenfekvő, kicsit ironikus megoldásra jut — három éve van velem, azóta, hogy beköltöztem…

A városban mindenki harmincnégy éves volt. Legalábbis a nyilvántartás szerint. A gyerekek nem nőttek fel, az idősek nem öregedtek meg, és a halottak nem maradtak halottak. Az emberek minden reggel ugyanabban az időpontban ébredtek, ugyanazokat az utcákat járták, és ugyanazokat…